A tartásdíj az a kötelezettség, amely szerint egy személy egy másik személyt (annak rászorultsága esetén) annak szükségletei és a tartó részben a tartó személy lehetőségei függvényében pénzbeli támogatással segítsen a mindennapi életben. A hétköznapi értelemben használt tartásdíj csak szülő és gyerek között áll fent. Pedig a jog ennél szélesebb kört szabályoz.
I. A tartásra való jogosultság
A tartásdíj témakörében először elengedhetetlen felvázolni, hogy ki jogosult a tartásra az új Ptk. rendszerében. A törvény szerint tartásra jogosult:
§ a házastárs;
§ az élettárs; és
§ a rokon.
A tartás mértékére, a szolgáltatásának módjára, időtartamára és ezek megváltoztatására, a tartási igény visszamenőleges érvényesítésére, a tartáshoz való jog megszűnésére és a tartás megszüntetésére az összes esetben a rokontartás közös szabályait kell alkalmazni.
Szintén közös szabály, hogy tartást az követelhet, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani.
II. A gyermektartás
Az (új) Polgár Törvénykönyv a gyermektartásra vonatkozó alapvető szabályokat nagyrészt megtartotta, azonban bevezetett néhány érdekes újdonságot, valamint a kialakult bírói gyakorlatot is belefoglalta a jogszabályba. A változások általában a gyermek érdekét szolgálják, mely alapelv az egész családjogi szabályozást áthatja, így biztosítva a gyermekek eltartáshoz való alapvető jogát. A törvény különbséget tesz a kiskorú gyermek és a továbbtanuló nagykorú gyermek tartása között.
Az általános rokontartási szabályok alapján az kötelezhető tartásra, aki anyagi helyzete alapján erre képes, kiskorú gyermek esetén a szülőre azonban szigorúbb szabályok vonatkoznak. A szülő a saját tartásának, saját szükségleteinek a korlátozásával is köteles gyermeke tartására. Ez alól viszont vannak kivételek:
§ a gyermeknek munkával szerzett keresménye van, vagy vagyonából jövedelme származik, vagy
§ a gyermeknek tartásra kötelezhető más egyenesági rokona van. (Ez akkor jöhet szóba, ha a különélő szülőnek nincs jövedelme, vagy azt eltitkolja, valamilyen módon elrejti. Ilyenkor a tartásdíjat lehet követelni például egy jómódú, magasabb nyugdíjjal rendelkező nagyszülőtől.)
III. A tartásdíj
Fontos változás volt annak idején az, hogy bár korábban a tartásdíj mértékét a szülő jövedelmének 15-25 százalékában határozták meg, emellett volt egy minimum összeg is, amelyet a tartásdíjnak mindenképpen el kellett érnie.
Ezzel szemben az új törvény alapján már összegszerűen, nem pedig százalékos formában kell meghatározni a tartásdíj mértékét, azonban ezt a tartásra kötelezett jövedelmének 15-25 százalékából kiindulva kell megállapítani. Lehetőség van most már a kötelezett munkáltatójától lekérni munkabérének és egyéb juttatásainak összegét, melyet a munkáltató köteles kiadni, sőt a jövedelem egy részének közvetlen letiltására is van lehetőség a munkáltató részéről. A bíróság a tartásdíjat az éves fogyasztói árindex mértékével évente indexálhatja.
A gyermektartásdíj mértéke és megfizetésének módja tekintetében elsősorban a szülők megállapodása az irányadó.
§ A szülők megállapodhatnak abban is, hogy a gyermekétől különélő szülő egy vagyontárgy, vagy pénzösszeg egyszeri juttatásával tesz eleget a tartási kötelezettségének.
Ez az új elem a törvényben nagyon életszerű megoldás, hiszen gyakori eset, hogy a gyermekek lakhatását a szülők az utolsó közös lakhelyükön oldják meg. Ilyenkor például ha a különélő szülő lemond a saját tulajdoni hányadáról a gyermekek javára, akkor ez az érték beszámítható a tartásdíjba, és ezáltal az apa vagy nem fizet tartásdíjat vagy csak jelentősen kisebb összeget.
Amennyiben a tartásdíjról a szülők nem egyeznek meg, a bíróság dönt. Ez esetben a tartásdíj meghatározása során az alábbi az alábbi szempontokat kell figyelembe vennie:
§ a gyermek indokolt szükségleteit;
§ mindkét szülő jövedelmi viszonyait és vagyoni helyzetét;
§ a szülők által eltartott más gyermekeket
§ a gyermek saját jövedelmét; és
§ az egyéb szociális és családtámogatásokat.
Az indokolt szükséglet azt jelenti, hogy annak nem a létminimumot kell elérnie, nem lehet „szűkös tartás”, hanem átlagos, az eltartott által megszokott színvonalú tartásdíjat kell fizetni, amely megfelel a gyermek valós igényeinek. (pl.: megélhetés, egészségügyi ellátás, nevelés, taníttatás, iskolán kívüli tevékenység miatt felmerülő kiadások, sporttevékenység)
A nagykorú, továbbtanuló gyermek tartására speciális szabályok vonatkoznak. Az a nagykorú, továbbtanuló gyermek jogosult a tartásra, aki:
§ tanulmányait folyamatosan, indokolatlan megszakítás nélkül végzi;
§ tanulmányi és vizsgakötelezettségének eleget tesz; és
§ nem érdemtelen a tartásra. (Érdemtelen lehet például az a gyermek is, aki a szülőjével kellő indok nélkül nem tart kapcsolatot.)
A tartásdíj mértékénél hasonló szempontokat kell figyelembe venni, mint a tartás egyéb formáinál (a gyermek indokolt szükségletei, saját jövedelme, stb.), de itt figyelembe kell venni a tanulmányai folytatásához jogszabály által biztosított kedvezményeket, támogatásokat és a szülők teherbíró képességét is. Például lehet, hogy a gyermek külföldön tanul és az ott kapott ösztöndíja a szülő fizetését is megközelíti.
§ Érdekesség, hogy a bírói gyakorlat szerint a diákhitel felvétele önmagában nem zárja ki a gyermek tartásra jogosultságát, de a tartás mértékét csökkentheti.
