A tartásdíj az a kötelezettség, amely szerint egy személy egy másik személyt (annak rászorultsága esetén) annak szükségletei és a tartó részben a tartó személy lehetőségei függvényében pénzbeli támogatással segítsen a mindennapi életben.  A hétköznapi értelemben használt tartásdíj csak szülő és gyerek között áll fent. Pedig a jog ennél szélesebb kört szabályoz.

I. A tartásra való jogosultság

A tartásdíj témakörében először elengedhetetlen felvázolni, hogy ki jogosult a tartásra az új Ptk. rendszerében. A törvény szerint tartásra jogosult:

§ a házastárs;

§ az élettárs; és

§ a rokon.

A tartás mértékére, a szolgáltatásának módjára, időtartamára és ezek megváltoztatására, a tartási igény visszamenőleges érvényesítésére, a tartáshoz való jog megszűnésére és a tartás megszüntetésére az összes esetben a rokontartás közös szabályait kell alkalmazni.

Szintén közös szabály, hogy tartást az követelhet, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani.

II. A gyermektartás

Az (új) Polgár Törvénykönyv a gyermektartásra vonatkozó alapvető szabályokat nagyrészt megtartotta, azonban bevezetett néhány érdekes újdonságot, valamint a kialakult bírói gyakorlatot is belefoglalta a jogszabályba. A változások általában a gyermek érdekét szolgálják, mely alapelv az egész családjogi szabályozást áthatja, így biztosítva a gyermekek eltartáshoz való alapvető jogát. A törvény különbséget tesz a kiskorú gyermek és a továbbtanuló nagykorú gyermek tartása között.

Az általános rokontartási szabályok alapján az kötelezhető tartásra, aki anyagi helyzete alapján erre képes, kiskorú gyermek esetén a szülőre azonban szigorúbb szabályok vonatkoznak. A szülő a saját tartásának, saját szükségleteinek a korlátozásával is köteles gyermeke tartására. Ez alól viszont vannak kivételek:

§ a gyermeknek munkával szerzett keresménye van, vagy vagyonából jövedelme származik, vagy

§ a gyermeknek tartásra kötelezhető más egyenesági rokona van. (Ez akkor jöhet szóba, ha a különélő szülőnek nincs jövedelme, vagy azt eltitkolja, valamilyen módon elrejti. Ilyenkor a tartásdíjat lehet követelni például egy jómódú, magasabb nyugdíjjal rendelkező nagyszülőtől.)

III. A tartásdíj

Fontos változás volt annak idején az, hogy bár korábban a tartásdíj mértékét a szülő jövedelmének 15-25 százalékában határozták meg, emellett volt egy minimum összeg is, amelyet a tartásdíjnak mindenképpen el kellett érnie.

Ezzel szemben az új törvény alapján már összegszerűen, nem pedig százalékos formában kell meghatározni a tartásdíj mértékét, azonban ezt a tartásra kötelezett jövedelmének 15-25 százalékából kiindulva kell megállapítani. Lehetőség van most már a kötelezett munkáltatójától lekérni munkabérének és egyéb juttatásainak összegét, melyet a munkáltató köteles kiadni, sőt a jövedelem egy részének közvetlen letiltására is van lehetőség a munkáltató részéről. A bíróság a tartásdíjat az éves fogyasztói árindex mértékével évente indexálhatja.

A gyermektartásdíj mértéke és megfizetésének módja tekintetében elsősorban a szülők megállapodása az irányadó. 

§ A szülők megállapodhatnak abban is, hogy a gyermekétől különélő szülő egy vagyontárgy, vagy pénzösszeg egyszeri juttatásával tesz eleget a tartási kötelezettségének.

Ez az új elem a törvényben nagyon életszerű megoldás, hiszen gyakori eset, hogy a gyermekek lakhatását a szülők az utolsó közös lakhelyükön oldják meg. Ilyenkor például ha a különélő szülő lemond a saját tulajdoni hányadáról a gyermekek javára, akkor ez az érték beszámítható a tartásdíjba, és ezáltal az apa vagy nem fizet tartásdíjat vagy csak jelentősen kisebb összeget.

Amennyiben a tartásdíjról a szülők nem egyeznek meg, a bíróság dönt. Ez esetben a tartásdíj meghatározása során az alábbi az alábbi szempontokat kell figyelembe vennie:

§ a gyermek indokolt szükségleteit;

§ mindkét szülő jövedelmi viszonyait és vagyoni helyzetét;

§ a szülők által eltartott más gyermekeket

§ a gyermek saját jövedelmét; és

§ az egyéb szociális és családtámogatásokat.

Az indokolt szükséglet azt jelenti, hogy annak nem a létminimumot kell elérnie, nem lehet „szűkös tartás”, hanem átlagos, az eltartott által megszokott színvonalú tartásdíjat kell fizetni, amely megfelel a gyermek valós igényeinek. (pl.: megélhetés, egészségügyi ellátás, nevelés, taníttatás, iskolán kívüli tevékenység miatt felmerülő kiadások, sporttevékenység)

A nagykorú, továbbtanuló gyermek tartására speciális szabályok vonatkoznak. Az a nagykorú, továbbtanuló gyermek jogosult a tartásra, aki:

§ tanulmányait folyamatosan, indokolatlan megszakítás nélkül végzi;

§ tanulmányi és vizsgakötelezettségének eleget tesz; és

§ nem érdemtelen a tartásra. (Érdemtelen lehet például az a gyermek is, aki a szülőjével kellő indok nélkül nem tart kapcsolatot.)

A tartásdíj mértékénél hasonló szempontokat kell figyelembe venni, mint a tartás egyéb formáinál (a gyermek indokolt szükségletei, saját jövedelme, stb.), de itt figyelembe kell venni a tanulmányai folytatásához jogszabály által biztosított kedvezményeket, támogatásokat és a szülők teherbíró képességét is. Például lehet, hogy a gyermek külföldön tanul és az ott kapott ösztöndíja a szülő fizetését is megközelíti.

§ Érdekesség, hogy a bírói gyakorlat szerint a diákhitel felvétele önmagában nem zárja ki a gyermek tartásra jogosultságát, de a tartás mértékét csökkentheti.