A 2020 február 15. napjától lép hatályba a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény módosítása, mely a kuruzslás vétségét újabb elkövetési magatartással egészíti ki. A módosítás hatálybalépésétől kezdődően a kuruzslás vétségét az is elköveti, aki az egészségügyi szakképesítéshez kötött pszichoterápiás gyakorlat vagy a nem-konvencionális gyógyító és természetgyógyászati eljárások körébe tartozó tevékenységet jogosulatlanul fejt ki.

 

A módosítás és tartalma

 

A Btk. módosításával kapcsolatban többek között Szigeti Ildikó pszichológus fogalmazott meg kritikát személyes blogjában. Pszichológiai berkekben a törvénymódosítást leginkább azért bírálják, mert a Btk. módosítás szövege az új elkövetési magatartások vonatkozásában nem tartalmaz értelmező rendelkezéseket vagy fogalommagyarázatot.

A törvénymódosítás alapján a kuruzslás tényállása az alábbiak szerint módosul:

§ Kuruzslás

187.§ (1) Aki ellenszolgáltatásért vagy rendszeresen
a) az orvosi gyakorlat,
b) az egészségügyi szakképesítéshez kötött pszichoterápiás gyakorlat vagy
c) a nem-konvencionális gyógyító és természetgyógyászati eljárások
körébe tartozó tevékenységet jogosulatlanul fejt ki, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Az értelmezések hiánya

A Btk. értelmező rendelkezéseit tartalmazó 459.§ nem tartalmaz arra vonatkozó magyarázatot, hogy pontosan mely tevékenységek jogosulatlan végzése esetén valósul meg a tényállás. Annak érdekében tehát, hogy a törvénymódosítás pontosan mely tevékenységeket végző személyeket érinti, a jogi vizsgálat spektrumát bővíteni kell, a Btk-n kívül egyéb jogszabályok vizsgálata is szükséges. Elöljáróban fontos rögzíteni ugyanakkor, hogy a bíróságok, illetve a hatóságok jogértelmezése a cikkünkben írtaktól eltérhet, a Btk pedig nem határozza meg pontosan, hogy mely tevékenységeket tekinti pszichoterápiás gyakorlatnak.

Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) rendelkezései szerint a pszichoterápia többféle módszeren alapuló, tudományosan megalapozott, a pszichés és pszichoszomatikus zavarok esetén alkalmazott, egyéni vagy csoportos formában, több, meghatározott időtartamú ülésben történő terápiás eljárás, amelyet a pszichoterápiás eljárások végzésére képesítéssel rendelkező szakorvos vagy klinikai szakpszichológus végezhet önállóan.

Ugyanakkor a pszichés és pszichoszomatikus zavarok kezelése tipikusan nem  kerül végzésre olyan terápiák keretében, mint pl coaching, masszázs gyakorlatok és egyéb többé-kevésbé elterjed alternatív medicinával “operáló” megoldások.

 

Pszichiátriai szakképesítés pontosítása

Az Eütv. által meghatározott eljárásokat tehát csak a kifejezetten ilyen tevékenység végzésére szakképesítéssel rendelkező szakember végezhet. Az egészségügyi felsőfokú szakirányú szakképesítés megszerzéséről szóló EMMI rendelet szakorvosi illetve szakpszichológusi ráépített szakképzési programként teszi lehetővé a pszichoterápiás szakképzést.

A szakorvosi ráépített szakképzéshez belépési feltételként gyermek- és ifjúságpszichiátriai vagy pszichiátriai szakvizsgát, bármely alap- vagy szakfogorvosi szakképesítést ír elő a törvény. A szakpszichológusi ráépített szakképzéshez felnőtt klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológiai vagy gyermek- és ifjúsági klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológiai, neuropszichológiai szakpszichológia vagy alkalmazott egészségpszichológiai szakpszichológia szakvizsga a belépési feltétel.

A pszichoterápiás szakképesítéssel rendelkező szakemberekre nézve tehát a törvény módosított szövege nem jelent veszélyt. Ugyanakkor további megerősítésre vár, hogy a Btk. a pszichoterápiás gyakorlat alatt valóban az Eütv.-ben meghatározott fogalmat, vagy esetleg más, tágabb tevékenységeket is ért-e.

 

A törvénymódosítással kapcsolatos újabb fejleményekről, illetve további jogi elemzésekről cikkünk hamarosan megjelenő, következő részében olvashatnak!