A koronavírus terjedésének következtében az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organisation – WHO) 2020 január 30-án közzétett közleményében nemzetközi jelentőségű egészségügyi vészhelyzetet hirdetett. Ugyan a nemzetközi jelentőségű vészhelyzet még nem jelent globális járványveszélyt, a koronavírus terjedésének a gazdasági életre – és így a szerződésekre is – jelentős hatása van. Cikkünkben a koronavírussal, mint potenciális vis maior eseménnyel foglalkozunk.
Mi a vis maior (vis major) esemény és mi a jogi hatása?
A vis maior esemény jelentősége leginkább a kártérítési felelősség kapcsán érhető tetten. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályainál akként rendelkezik, hogy a károkozó mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa. A kártérítés általános szabályai szerint nem állapítható meg az okozati összefüggés azzal a kárral kapcsolatban, amelyet a károkozó nem látott előre és nem is kellett előre látnia.
A fenti jogszabályhelyek által leírt körülményt nevezzük vis maior-nak: olyan, az adott személy ellenőrzési körén kívül eső, előre nem látható körülmény, amelynek elhárítása nem elvárható. Jellemzően ilyen körülmény a természeti csapás (földrengés, árvíz, tornádó, cunami, meteoreső stb.), a politikai krízisek (háború, puccs, fegyveres felkelés, polgárháború, az alkotmányos rend megdöntése stb.), egyes bűncselekményekkel kapcsolatos események (pl. terrorcselekmény), valamint egyéb körülmények (sztrájk, közüzemi kimaradás stb.) is.
A gyakorlatban – és így a mindennapi gazdasági életben – a vis maior eseményeknek tehát általában a károkozással kapcsolatban merül fel gyakorlati jelentősége: Ha például az építkezést elmossa az árvíz, vagy egy terrorcselekmény következtében az épület megsemmisül, az így keletkezett kárért a vállalkozó nem felel.
A koronavírus, mint vis maior esemény
A koronavírus terjedésének valós veszélyét és a helyzet komolyságát a WHO által kihirdetett nemzetközi jelentőségű egészségügyi vészhelyzet is bizonyítja. A Wuhan környékét érintő karantén, valamint a számos törölt repülőgép-járat és kötelező zárvatartás a magánszemélyeket és a vállalkozásokat egyaránt érinti. Az Apple például február 9-e óta elrendelte valamennyi Kínában található üzletének a zárva tartását, ami hatalmas bevételcsökkenéshez vezethet.
A koronavírus gazdasági hatása csak a kínai autóipari termelésben már januárban 18%-os visszaesést eredményezett.
Könnyen belátható, hogy a koronavírus általánosságban megfelel a vis maior fent leírt fogalmának: a vírus nem volt előre látható, a jogalanyok ellenőrzési körén kívül esik és nem elvárható, hogy elhárítsák.
Mindezek alapján egy esetlegesen felmerülő káresemény vonatkozásában – ahol a kár valóban a koronavírus miatt következett be – jó eséllyel lehet hivatkozni vis maior eseményre. Ilyen lehet például egy légitársaság személyszállítási szerződése, ami Kínába szállít utasokat. A vírus terjedésének megelőzése érdekében a repterek lezárása és a járatok törlése olyan elháríthatatlan körülmény, amelyért a légitársaság nem tehető felelőssé. Hasonló a helyzet egy esetlegesen Kínából megrendelt termék szállításának meghiúsulása esetén: Amennyiben ugyanis az eladó bizonyítja, hogy a vírus miatti határzár akadályozta meg a határidőben történő szállítást, az okozott kárért nem tehető felelőssé.
Mikor hivatkozhatunk a koronavírusra, mint vis maior eseményre?
Természetesen a vis maior eseményre való hivatkozást a szerződéses és szerződésen kívüli károkozások esetén mindig egyedileg, az eset összes körülményét figyelembe véve kell megvizsgálni. Annyi azonban biztosan elmondható, hogy egy nemzetközi jelentőségű veszélyhelyzet sok esetben minősülhet vis maior eseménynek. A vírus hatásai és a bekövetkező kár közötti okozati összefüggést azonban minden esetben vizsgálni – és bizonyítani – kell.