A párkapcsolatok sosem probléma mentesek: a párok gyakorta akár olyan kevésbé jelentős dolgokon vesznek össze mint a házimunka, a másik szüleinek megjegyzései a vasárnapi ebédnél vagy például valamelyikük vezetési stílusa.Az ilyen konfliktusok azonban szerencsére ideig-óráig tartanak, és nem hagynak maguk után mély, gyógyíthatatlan lelki sebeket.

Kiről van szó?

Ha a kapcsolatban valamelyik fél úgynevezett kötekedő személyiségjeggyel rendelkezik, azaz hirtelen haragú, agresszív (akár verbálisan, akár fizikailag) a viták kisebb, jelentéktelenebb kiindulópontból is könnyen a lelki és/vagy gazdasági krízisig taszíthatják bármelyik felet: agresszivitást elszenvedő felet, kételyben és tanácstalanságban hagyva, hogy vajon tényleg olyan ember, mint amilyennek párja beállítja, de magát az agresszort is, hiszen érzelmei nem teszik lehetővé az ésszerű döntéshozatalt.

Ezek a konfliktusok egyik félnek sem kedvezőek. Ha a nézeteltéréseket és ellentéteket a felek nem bírják higgadtan megbeszélni, érdemes elgondolkozni, hogy a saját érdekükben életüket a jövőben külön folytassák.

Mivel a kötekedő személyiségtípus sűrűn jár együtt nárcizmussal, pszichopátiával (az együttérzésre való korlátozott vagy teljes képtelenséggel) az ilyen ember nagyon nehezen tudja elfogadni a szakítást, így az amúgy is temperamentumos személy nagyon könnyen kikelhet magából a szétválás ötletét hallva, akár a tárgyaláson, akár már előzetes megbeszélésen, amely még egymás közt vagy tipikusan ügyvédek előtt folyik.

A válás már önmagában is nagyon megterhelő lelkileg akkor is, ha kettő, kompromisszumra képes és kollaborációt célzó, békés utat preferáló félről van szó: ezt a minden félnek fájdalmas, de a jövőbeni boldogsághoz nélkülözhetetlen procedúrát hatványozottan megnehezíti, valamelyik, esetleg mindkét fél önuralmat nélkülöző, kiegyensúlyozatlan magatartása.

Hátráltatja az ügy menetét, növeli az ügyvédi díjat, nehezíti a mindkét félnek legelőnyösebb kimenetel elérését.

Arról nem is beszélve, hogy ez gyermekeikre milyen beláthatatlan veszéllyel bírhat: ha látják szüleiket magukból kikelve, agresszívan és hangosan veszekedni, könnyen okozhat nekik traumát, ami kihatással lehet egész későbbi életükre is.

A jog se szívleli

Alapvetően a Polgári Törvénykönyv is szorgalmazza a válás békés úton történő lefolytatását. Amennyiben a feleknek sikerült dönteniük minden kritikus kérdésben, és minden lényeges pontra kiterjedő megoldással fordulnak a bírósághoz azzal, hogy a köztük meglévő megegyezés alapján bontsa fel a házasságot, a bíró a körülmények mérlegelése után, ha a megegyezés nem ütközik jogszabályba, a házasságot az arra irányuló kérelem alapján felbontja. Így egyébként felek rengeteg energiát, időt és pénzt spórolnak maguknak és az államnak is!

Mit tegyünk?

Annak érdekében, hogy csökkentsük az ún. kötekedő válás negatív velejáróit:

§ Ha a párkapcsolat válságban van, de a pár úgy dönt, hogy van esély annak helyreállítására, és ezért szívesen tennének is, sokat segíthet egy családterapeuta, párkapcsolati tanácsadó pszichológus szakember.

§ Ha azonban mégis válásra kerül a sor, kardinális szerepe van ilyen esetekben az ügyvédnek is: fontos, hogy olyan ügyvédet válasszunk, aki a témában tapasztalt, a konfliktusos helyzeteket higgadtan, de kellő határozottsággal tudja kezelni.

§ Ideális, ha a bontókereset beadása előtt a felek tisztázzák, majd megegyeznek a válás lefolytatása, az esetleges gyermekeket érintő kérdésekben (láthatás, lakhatás nevelés, tartásdíj) és a vagyon megosztását illetően. Ebben igen sokat képes segíteni a tapasztalt ügyvéd, hogy a jogszabályok ismeretében egy minden félnek elfogadható megegyezést fogalmazzon meg.

§ A veszekedéseket az ügyvédnél, bíróságon lehetőség szerint rövidre kell zárni. Az ügyvédnél törekedjünk a megegyezésre, hiszen az esetleges veszekedés csak az ügyvédi megbízási díjat emeli, az esélyt egy előnyösebb végkimenetelre nem.

§ A bíróságon – amennyiben van közös gyermek – a gyermekgondozásának feltételei, valamint a láthatás eldöntésénél is elengedhetetlen, hogy egyik fél se tanúsítson agresszív, feldúlt magatartást, ugyanis ha a bíró úgy ítéli meg, hogy valamelyik félnél nincs biztosítva a gyermek érzelmi, testi neveltetése, a kapcsolattartási jogot is korlátozhatja vagy teljesen megvonhatja az önuralomra képtelen szülőtől.

Összefoglalva

Fontos tehát, hogy figyelmeztessük az erőszakos felet magatartásának veszélyeire: sem az eljárás időbeni elhúzódása, sem a szükségesnél magasabb eljárási költség nem lehet érdeke egyik félnek sem.

A támadóan fellépő személy lehet, hogy nincs is tisztában tettei következményeivel, de erkölcsi és jogi kötelessége a gyermek érdekeinek szem előtt tartása, ezzel összefüggésben az egészséges lelki fejlődés jegyében a kiskorú megkímélése a szülők közti konfliktusoktól (lásd: korábbi cikkünk).

Amennyiben további kérdése merülne fel, vagy közös megegyezéssel bontaná fel házasságát, esetleg gyermek elhelyezési-, vagy felügyeleti perben szükséges a képviselete keressen bizalommal!