A zeneművek hasznosításának fő szempontjai, a szerzői mű védelme
A zeneművek megalkotása valamint értékesítése számos jogi és gazdasági kérdést vethet fel az aspiráló művészek számára:
§ A jog mikor, és milyen módon védi a művészeti alkotásokat?
§ Ki tekinthető szerzőnek és mire lehet számítani, ha több szerzője van a műnek?
§ Az alkotásukhoz kapcsolódó jogokat hogyan tudják értékesíteni?
§ Az értékesítés során miket érdemes átgondolni?
A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (továbbiakban Szjt.) minden tudományos, irodalmi és művészeti alkotást védelemben részesít. Ez a törvényi védelem természetesen kiterjed a zeneművekre is, legyenek azok szöveggel vagy szöveg nélkül. Az Szjt. rendelkezése alapján, a szerzői jogi védelem az alkotást a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jellege alapján illeti meg.
Az egyéni eredeti jelleg
Bár a törvény kifejezetten nem rendelkezik róla, a jogtudomány álláspontja szerint, az egyéni, eredeti jelleget a szerző szubjektív gondolat- és érzelem világa, sajátos alkotóképessége adja, ennek megfelelően, szerző csak is kizárólag természetes személy lehet, jogi személyt nem illetheti meg szerzői jog teljessége – bizonyos kivételekkel. A törvény a jogi védelmet nem köti semmilyen mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőkhöz vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítéletekhez.
Ki minősül szerzőnek?
Az Szjt. 4. § (1) bekezdése alapján, a szerzői jog azt illeti, aki a művet megalkotta. Amikor csak egy személy alkotja meg a művet, a szerző kérdése egyértelmű. A többszerzős műveknél már pontos elhatárolásokra van szükségünk:
§ Amennyiben a közös mű részei nem használhatók fel önállóan (pl. egy dalszöveget többen szereztek), a szerzői jog együttesen és – kétség esetén – egyenlő arányban illeti meg a szerzőtársakat.
§ Amennyiben viszont a közös mű részei önállóan is felhasználhatóak és külön-külön is műnek tekinthetőek (pl. valaki a zenét, más a szöveget szerzi), a saját rész tekintetében a szerzői jogok önállóan gyakorolhatóak.
Milyen jogai vannak a szerzőnek?
A szerzői jogokon belül a törvény megkülönböztet úgynevezett személyhez fűződő és vagyoni jogokat. A személyhez fűződő jogokkal kizárólag az alkotók rendelkezhetnek, nem átruházhatóak, nem lehet róluk lemondani, valamint nem szállhatnak át más személyre. A személyhez fűződő jogokhoz tartozik:
- § a nyilvánosságra hozatal joga
- § a névjog
- § a mű integritásához való jog
A vagyoni jogok esetében már az alkotóknak lehetőségük van egyes vagyoni jogokat átruházni, illetve a vagyoni jogok az alkotók hagyatékát is képezhetik. A vagyoni jogok körébe tartozik:
- § a felhasználás és annak engedélyezése
- § a merchandising
- § a többszörözés joga
- § a terjesztés joga
- § a nyilvános előadás joga
- § nyilvánossághoz közvetítés joga
- § átdolgozás joga
- § kiállítás joga
A művek hasznosítása
A vagyoni jogok átruházásával az alkotóknak lehetőségük van a megfelelő szakértelemmel rendelkező személyeknek kiszervezni a mű értékesítésével kapcsolatos feladatokat és kockázatokat. Ez az úgynevezett licencia szerződéssel tud megvalósulni, amelyben a szerző engedélyt ad a szellemi tulajdona hasznosítására, amiért cserébe a másik fél díjat (royalty-t) fizet.
A licencia szerződés kérdése kulcsfontosságú, ugyanis a Polgári Törvénykönyv nem rendelkezik erről a szerződéstípusról, ezek részlet szabályait az egyes oltalmakról szóló törvények tartalmazzák, így a szerződő feleknek különös odafigyeléssel kell eljárnia. A royalty kérdésében a feleknek lehetősége van megállapodni egyszeri díjazásban, rendszeres átalánydíjban, bevétel-arányos díjazásban, vagy ezek különböző kombinációjában is. Továbbiakban fontos rögzíteni, hogy a szerződés milyen kizárólagosságot biztosít a jogszerző félnek: egyes kötelmi konstrukcióban a jogszerző fél maga is értékesítheti az általa megszerzett vagyoni jogokat, más esetekben rögzítésre kerülhet, hogy a jogoknak egy előre meghatározott csoporton belül kell maradni. Egyes esetekben előfordulhat, hogy exkluzív licencia szerződést kötnek a felek, amelynek keretében a szerző sem hasznosíthatja saját szerzői tulajdonát.
Jogos kérdésként felmerülhet alkotói oldalról, hogy a streaming szolgáltatók korában, miért érné meg az alkotónak átruházni a szerzeményével kapcsolatos vagyoni jogokat? A választ több oldalról is meg lehet közelíteni: Egyrészről, a streaming szolgáltatóknak is átruház bizonyos vagyoni jogokat (például a nyilvánossághoz közvetítés jogát) a szerző, amennyiben igénybe veszi az adott streaming platform funkcióit. Másrészről, a zenei streaming szolgáltatók, mint például a Spotify, rendkívül alacsony royalty-t kínálnak az előadóknak (nagyjából 0,004 $ meghallgatásonként), ami csak jelentős számú néző után tekinthető kifizetődőnek. Mindezek miatt, a tehetséges zeneszerzőknek, dalszövegíróknak és előadóknak érdemes minél hamarabb szerződni egy jó hírű produkciós ügynökséggel, amely szakmai tapasztalatát és kapcsolati tőkéjét bevetve tudja segíteni a művészeket, tisztességes royalty-t biztosítva.
A fentiekből láthatjuk, hogy a szerzői jogi komplex mivolta miatt, számos kérdésben merülhet fel érdekellentét: gyakori a konfliktus a szerzőtársak között a jogosultságokat illetően, számtalanszor a művészek nem megfelelő tájékozottsággal írnak alá licencia szerződéseket, és gyakorta van konfliktus a royalty kérdésében. Ezek a konfliktusok azonban megfelelő jogi tanácsadással és a szerződések megfelelő előkészítésével megelőzhetőek, ezért szerzői jogi kérdésekben érdemes egy ezen a területen tapasztalt és felkészült ügyvédi irodát megkeresni.
