Az Európai Unió bíróságának gyakorlata több eseten keresztül kimunkálta azokat az elveket, amelyek meghatározzák az uniós kereskedelemben alkalmazható korlátokat, többek közt a franchise szabályokat és a kereskedelmi láncolatban lefelé mutatott megkötéseket. Így a versenyjogi előírásokra betartására, földrajzi hátrányok alkalmazásának vagy a védjegyjogi  visszaélések tilalmára mutatott rá a bíróság.

Franchise előírások korlátai az Uniós joggyakorlatában

Az Európai Bizottság 2018. december 17-én 40 millió euró összegű bírságot állapított meg a Guess, ruházati cégre. A bírság alapját a Guess kiskereskedőkkel kötött forgalmazási megállapodásai adták, melyek jogszerűtlen területi korlátozásokat tartalmaztak.

A Guess és a Marciano szóvédjegy a Guess kizárólagos tulajdonában áll. A bírság alapját azok a forgalmazási szerződések adták, amelyeket a Guess, versenyjogi értelemben, tiltott minőségi követelmények beiktatásával alkotott, vagyis a szerződő partnereket ilyen, tiltott, kritériumok alapján választotta ki. A kifogásolt feltételek:

§ a szerződő partnerek számára keresőmotorok fizetős szolgáltatásainak igénybevételének előírása, mely a Guess védjegyek elsődlegességére volt kalibrálva,

§ előzetes engedélyezéshez kötötték a szerződő partnerek értékesítését,

§ keresztértékesítés kötelezettsége (pl. egy ing értékesítése pulóverrel),

§ fix viszonteladási ár fenntartása.

Ezek a franchise partneri előírások versenyjogi szabályok súlyos megsértésének számítanak, ugyanis szabályozzák az árat, korlátozzák a forgalmazást (online is), valamint a reklámtevékenységet.

§ Tudta? Az előírások olyan következményeket idéztek elő, mint például, hogy a Guess termékek ára 5-10 %-al magasabb a kelet-európai térségben, mint a nyugatiban.

A GEO-blocking rendelettel is számos ponton ütközik a Guess forgalmazási „policy”-je, ugyanis:

§ tiltott, a weboldalakhoz való hozzáférés blokkolása és azokról való automatikus átirányítás az ügyfél előzetes hozzájárulása nélkül;

§ tiltott, az állampolgárság vagy lakóhely miatti mindennemű megkülönböztetés, különösen a fizetési módozatok tekintetében.

Az Európai Unió közös kereskedelem politikája és a közösségi jogkimerülés elve

A közösségi jogkimerülés elvét az Európai Bíróság 1966. július 13-i, C-56/64. és C-58/64. sz. egyesített ügyekben hozott ítélete alapozta meg. A felvezető részben előre vetített ügy meglehetősen hasonlatos a közösségi jogkimerülést megalapozó Consten v Grundig esethez.

Ebben:

§ Német Grundig cég kizárólagos forgalmazási szerződést kötött a francia Consten céggel a német cég GINT márkájú termékeinek kizárólagos franciaországi forgalmazására.

§ Grundig a szerződésben kötelezettséget vállalt arra, hogy nem szállít GINT márkájú termékeket Franciaországba, továbbá harmadik államokban tevékenykedő forgalmazóit is kötelezi az ettől való tartózkodásra.

§ Consten vállalta, hogy a termékeket nem fogja harmadik országokba továbbszállítani.

§ Grundig engedélyezte a Consten cég számára, hogy saját nevében jegyeztesse be a GINT védjegyet Franciaországban. A Consten, immár egy francia védjegy jogosultjaként ilyen módon megakadályozhatta a GINT védjeggyel ellátott áruk Franciaországba történő bevitelét (ezt nevezzük parallel importnak).

§ UNEF cég, német kereskedőktől a piaci árhoz képest alacsonyabb áron vásárolt GINT termékeket, amelyeket a Consten árai alatt dobott piacra Franciaországban, melynek következtében a Consten védjegybitorlási pert indított.

UNEF álláspontja szerint a védjegynek a Consten javára történő bejegyzésére vonatkozó megállapodást abszolút területi korlátozásnak vélte és az UNEF szerint a két cég között kötött forgalmazási szerződés semmis. Ezzel egyetértett az Európai Bizottság, amely szerint is abszolút területi korlátozásnak minősült a védjegy regisztráció átengedése és így a forgalmazási szerződés semmis!

Consten és Grundig felülvizsgálatáért az Európai Bírósághoz fordult, azonban az fenntartotta a bizottsági döntést, és e körben megerősítette a szerződés semmisségét, ugyanis védjegyoltalomból fakadó jogok gyakorlása nem vezethet az azonos védjeggyel ellátott áruk belföldi forgalmazásával párhuzamos behozatalának tilalmához.

§ Tudta? A verseny korlátozása nemcsak a különböző védjeggyel ellátott áruk, hanem az azonos védjegyet viselő áruk esetén is tilos. Közösségen belül lehetővé kell tenni a parallel importot (csak tárgyiasult termékekre vonatkozóan).

A közösségi jogkimerülés tehát összefoglalva azt jelenti, hogy a szellemi tulajdon különböző fajtáin fennálló kizárólagos jog jogosultja a szellemi tulajdon felhasználásával készült dologi termék példányainak valamelyik EGT-tagállam területén történt saját maga által, vagy más által az ő engedélyével történő első forgalomba hozatalát követően az EGT területén már nem korlátozhatja a forgalomba hozott dologi termék elidegenítés útján való terjesztését. (Az USA-ban ezt első eladás joga néven ismerik.) Kivételes helyzetben a jogosult megakadályozhatja az áru forgalmazását, így ha az áru állagát, állapotát megváltoztatták, illetve károsították.

Az Európai Bíróság további vonatkozó gyakorlata

A Silhouette-ügy kapcsán az Európai Bíróság a C-355/96. számon kelt ítéletében nem állapította meg a közösségi jogkimerülés elvét és a tiltott területi korlátozást, mivel a Silhouette, napszemüvegeket gyártó osztrák cég, forgalmazási szerződése kikötötte, hogy az általa rendelkezésre bocsátott napszemüvegeket csak a Bulgáriában, a Közösségen kívüli térségben lehet forgalmazni, vagyis a jogosultsága nem merült ki.

§ Tudta? Hamisított terméket abban az esetben lehet feltartóztatni az Unió területén, amennyiben annak végső célpiaca az Unió lenne vagy lett volna.

A Coty Prestige Lancaster Group vs. Simex Trading-ügy (C-127/09.) kapcsán megállapításra került, hogyha „tester” (próbatermék), valamint „kereskedelmi forgalomba nem hozható” jelzéssel ellátott termékmintát szolgáltat egy cég egy másik európai uniós tagállamban székhellyel rendelkező cég számára, akkor az nem minősül első forgalomba hozatalnak.

Összegzés

Levezethető a fenti döntésekből, hogy tiltott a gazdasági térség bármely nemű, rejtett, közvetett felosztása az Európai Unió területén, legyen az földrajzi, elektronikus vagy éppen jogi terület meghatározás tárgya. Ezek a döntések élesen elkülönülnek a korábbi szemlélettől és a kiskereskedelmi, fogyasztói érdekeket helyezik előtérbe.