Mindenkivel előfordul, hogy reggel lázasan ébred, esetleg egy vírus ledönti a lábáról. Ilyenkor az ember felhívja a munkahelyét és beteget jelent, elmegy az orvoshoz és igazolást kér állapotáról, majd – jó esetben – hazamegy és igyekszik minél kényelmesebb körülmények között tölteni a gyógyulási időszakot. Azonban míg a betegszabadságot és a táppénzt a köznyelvben tulajdonképpen szinonimaként használjuk, a két kifejezés jelentősen eltérő fogalmakat takar. Cikkünkben a betegszabadság és a táppénz közötti különbségekről és hasonlóságokról értekezünk.

 

Mi a sorrendiség a betegszabadság és a táppénz vonatkozásában?

 

A betegség miatti keresőképtelenség idejére igénybe vehető juttatások közül a betegszabadság az elsődleges. Amíg a munkavállaló a naptári évre jutó betegszabadságát nem töltötte ki, addig táppénzt sem jogosult igényelni. Amennyiben az adott naptári évben a munkavállalónak már nincsen több betegszabadságként kiadható napja, akkor jogosult táppénzt igénybe venni.

 

Ki fizeti?

A másik legfontosabb különbség, hogy a betegszabadság idején járó juttatást a munkáltató köteles megfizetni, ellenben a táppénzt az egészségbiztosítás fedezi – tehát az állam folyósítja. Éppen ezen okokból írja elő a törvény a betegszabadság elsődlegességét, hiszen a munkavállaló juttatásait előbb a munkáltató kell, hogy viselje és csak másodlagos, kisegítő lehetőségként jelentkezik a táppénz intézménye.

Mikor lehet igénybe venni?

A betegszabadság a betegség miatti keresőképtelenség idejére jár a munkavállalónak, tehát a rendes szabadsággal ellentétben itt nem a munkáltató vagy a munkavállaló dönti el, hogy mikor veszi igénybe. Egy naptári évben maximum 15 napot lehet betegszabadság címén igénybe venni. Aki tizenöt napnál hosszabb ideig betegeskedik, a tizenöt napon túli időszakért már táppénzt kap. Nem betegszabadság, hanem rögtön táppénz jár viszont üzemi baleset vagy foglalkozási betegség esetén.

Táppénz az egészségbiztosítás fennállása alatti keresőképtelensége idején vehető igénybe. Keresőképtelennek számít – többek között – aki betegség miatt nem tudja munkáját ellátni, aki kórházi gyógykezelésben részesül vagy azért van ott, hogy betegségét megállapítsák. Táppénzre jogosult továbbá az, aki várandósság vagy szülés miatt nem tudja a munkáját ellátni (és csecsemőgondozási díjban sem részesül), valamint az a szülő is aki 12 évesnél fiatalabb beteg gyermekét kórházi kezelésre kíséri vagy otthon ápolja. (Az előbbi felsorolás nem teljes-körű, pusztán a leggyakoribb eseteket tartalmazza.)

Főszabály szerint tehát a betegség miatti keresőképtelenség első 15 napjára a betegszabadság, míg az azt követő további napokra a táppénz jogintézménye nyújt segítséget.

 

Milyen összegű juttatás jár?

Betegszabadság esetén a munkavállalónak a távolléti díj 70 százalékaa jár. A távolléti díjat az esedékessége időpontjában érvényes alapbér, pótlékátalány, az esedékesség időpontját megelőző utolsó hat hónapra (irányadó időszak) kifizetett teljesítménybér, vagy bérpótlék figyelembevételével kell megállapítani és a napi bér meghatározása után az órabér alapján kell kiszámolni.

Ehhez képest a táppénz mértéke a napi átlagkereset 50 vagy 60 százaléka lehet, a biztosítási jogviszonyban töltött idő és a kórházi ápolás függvényében. Fontos korlát viszont, hogy a táppénz napi összege nem haladhatja meg a minimálbér kétszeresének harmincad részét, (tehát durván az egy napra jutó minimálbér kétszeresét – ez 2019-ben 9 180 Ft)

Mivel a táppénz lehetséges mértéke egy sokkal statikusabb, nehezebben változó összeg, a két juttatás között akár nagy különbségek is lehetnek.

Közös szabály, hogy a betegség miatti keresőképtelenséget mindig orvosnak kell igazolnia.

Amikor betegségünkkel, egyéb bajunkkal orvoshoz megyünk, ő a keresőképtelenséget igazolja és kóddal jelöli a keresőképtelenség okát. Az elszámolásra köteles munkáltató, pedig ennek mentén figyeli, hogy milyen okra vezethető vissza a keresőképtelenség, így ez alapján vizsgálja, hogy a távollét betegszabadságnak vagy táppénznek minősül-e.

Miért nem mehetünk betegszabadságra vagy táppénzre ha nem vagyunk betegek?

Először is azért, mert aki indokolatlanul kivonja magát a munka alól, az a legfontosabb munkavállalói kötelezettségeit, a megjelenési, rendelkezésre állási, a munkatáraival való együttműködésre vonatkozó kötelezettségét szegi meg. Ez megalapozza a munkáltató részéről történő felelősségre vonást, fegyelmi intézkedést, nagyon súlyos esetben akár azonnali hatályú felmondást is.

Az indokolatlan táppénz igénybevételt a jogalkotó sem nézi jó szemmel; a Büntető Törvénykönyv társadalombiztosítási, szociális, vagy más jóléti juttatással visszaélés címén vétségként büntetni rendeli.

A táppénzre, betegszabadságra okot adó keresőképtelenséget felül is lehet vizsgálni. Ezt egyrészről a munkáltató kezdeményezheti az illetékes kormányhivatalnál, továbbá bárki benyújthat közérdekű bejelentést, ha azt tapasztalja, hogy valaki ok nélkül vonult keresőképtelen állományba. Ezenkívül az orvos is munkaképessé nyilváníthatja azt, akiről kiderül, hogy csak színlelte a betegséget.

 

Keresőképtelenséggel, vagy egyéb munkajogi kérdésével forduljon bizalommal irodánkhoz!