Általános tévhit, hogy a kapcsolattartási jog kizárólag a különélő szülő joga, ugyanis a gyermeket megilleti a jog, hogy – főszabály szerint – mindkét szülőjével kapcsolatot tarthasson, a szülőnek pedig nem csak joga, de kötelezettsége is a kapcsolattartás. Ezt azonban nagyban megnehezítheti, sőt mi több, ellehetetlenítheti az együttélő szülő…

A gyermeknek ezen jogát kizárólag az ő saját érdekében – azaz soha nem valamelyik szülő önkényes meggondolásából – lehet korlátozni.

A jogalkotó és a bíróság tehát mindenekelőtt a gyermek érdekeit helyezi középpontba feladatköre ellátásakor: családi jogi viszonyokban a gyermek érdeke és jogai fokozott védelemben részesülnek.

A válás hatásai a gyermekekre

Természetesen a gyermeknek az a legjobb, ha egy egészséges, szerető családi környezetben nőhet fel: egy esetleges nagy vitákkal járó válás komoly károkat okozhat a gyermek mentális egészségében. A hosszan elhúzódó, a gyermeket is terhelő bontóperek hatására nem ritka jelenség elvált szülők gyermekénél a depresszió, önbizalomhiány, szélsőségesebb esetekben a poszttraumás stressz vagy borderline szindróma.

Ezen problémák elkerülésében fontos szerepet játszik az, hogy ha már válásra kerül a sor, a szülők méltóságteljesen, békésen váljanak el és a továbbiakban is egymással együttműködve járjanak el gyermekük nevelése során. Gyakran javasoljuk mentálhigiénés/pszichológus szakember bevonását. Legalább annyira szükség van rájuk, mint egy jó ügyvédre!

A gyermek befolyásolása, szülői elidegenítés

A békés válás és az elvált szülők együttműködése sok esetben nem valósul meg: a szülők gyakran a gyermeküknek panaszkodnak volt házastársukról, radikálisabb esetben ki is találnak történeteket, nem valós vagy kisarkított tulajdonságokkal illetik a másik felet, hogy negatív színben tüntessék fel volt párjukat a gyermek előtt. Ezzel manipulálni kívánják a gyermek gondolatait és a másik szülő iránt érzett érzelmeit. A gyermekek ezáltal gyakran kerülnek úgy nevezett lojalitáskonfliktusba, olyan helyzetbe, amikor úgy érzik, hogy választaniuk kell a szülők között. Ki gondolja, hogy ez akármelyik félnek vagy a gyermeknek hasznára válik?

A jogban és a pszichológiában ez a jelenség annyira sűrűn előfordul, hogy a legsúlyosabb formájának saját elnevezése is van. Azt, amikor valamely szülő szülőtársáról negatívan nyilvánul meg gyermeke előtt azért, hogy őt érzelmileg „kisajátítsa”, szülői elidegenítésnek (parental alienation) hívják.

A Polgári Törvénykönyv kimondja, hogy a házasság felbontásánál a közös gyermek érdekét figyelembe kell venni és a kapcsolattartás megvalósulása folyamán az együttélő szülő kötelezettsége a gyermeket mind fizikai, mind mentális, érzelmi vonatkozásban felkészítve átadni a különélő szülő számára.

A másik félre a gyermek előtt sértő kifejezéseket, pláne alaptalan vádakat ismétlő szülő, közvetve akadályoztatja gyermekét az egészséges kapcsolattartásban, így olyan általános polgári jogi alapelveket is megsért, mint a joggal való visszaélés tilalma, valamint a jóhiszeműség és tisztesség követelménye.

Ennél azonban még sokkal súlyosabb problémát is okoz a felelőtlen szülő: az a gyermek, aki  hazugságban nő fel, és/vagy egyetlen szülő neveli, mert sikeresen „elidegenítette” tőle a másik szülőtársát, olyan lelki törést szenved, amely gátolja a gyermek egészséges értelmi, érzelmi, fizikai fejlődését.

Mi a teendő ilyen esetben?

Első körben javasoljuk a felek közti egyeztetést egy független közvetítő fél bevonásával. A közvetítő akár közös, bizalmas barát vagy rokon is lehet, a legtöbbször azonban érdemes hivatásos mediátort választani. Itt is szerepe lehet a mentálhigiénés szakembernek.

Amennyiben a nyugodt keretek közötti egyeztetés sikertelen a volt élettárssal vagy házastárssal, érdemes jogi tanácsot és képviseletet igénybe venni.

További viták esetén figyelmeztetni szükséges a másik felet, hogy amennyiben nem tartózkodik a jövőben az ilyen és ehhez hasonló megnyilvánulásoktól, az akár a szülői felügyelet megváltoztatását is eredményezheti.  A szülői elidegenítés ugyanis egyfajta gyermek-bántalmazásnak is minősülhet.

Fontos felhívni tehát arra a figyelmet, hogy ezen magatartás milyen súlyos veszélyekkel jár és célszerű megkeresni azt a valós okot, motivációt, ami a gyermekek eszközként történő felhasználáshoz vezet a felnőttek csatájában. Az ilyen helyzetekben éppen ezért rendkívül nagy felelősség hárul a családtagokra, barátokra is. Minden esetben, amikor felmerül annak a gyanúja, hogy a gyermek szülői elidegenítésnek van kitéve, ennek megakadályozása érdekében azonnali lépésekre van szükség.

Amennyiben gyermek elhelyezésével, a szülői jogokkal és kötelezettségekkel vagy egyéb családjogi témában kérdése merülne fel, forduljon hozzánk bizalommal!