Kodifikációs dilemmák a csládjog kapcsán
A kodifikáció során egy nehéz kérdés volt, hogy vajon a családjognak van-e helye a készülő Polgári törvénykönyvben, vagy külön törvényben kellene szabályozni. Elmondható, hogy a magánjog egységes kódexbe foglalása a kontinens civiljogi hagyományaival összhangban áll (pl. német, osztrák modell), így a családjog Ptk.-ba integrálása rendszertani előny, illetve egy egységes törvény segíti a jogalkalmazást, csökkenti az értelmezési bizonytalanságot. Ugyanakkor a családjog az egyének közötti érzelmi, biológiai és együttélési viszonyokra épít – nem elsősorban vagyonjogi kategóriák mentén közelít, szemben a Ptk. más könyveivel. Emellett a családi élet szabályozása különösen érzékeny a társadalmi változásokra (pl. élettársi kapcsolat, gyermekek helyzete, örökbefogadás), ami rugalmasabb, önálló jogalkotást kívánna, mint amit a Ptk. struktúrája lehetővé tesz.
Élettársi kapcsolat és vagyoni jogkövetkezmények
Az élettársi kapcsolatot a Ptk. két, egy háztartásban élő természetes személy érzelmi, gazdasági közösségeként definiálja, azzal, hogy nem állhat fenn kettejük között egyenesági vagy testvéri kapcsolat, illetve egyiküknek sem lehet házassági életközössége, bejegyzett élettársi életközössége vagy élettársi kapcsolata. Ez viszont sokszor nehezen megítélhető helyzeteket keletkeztet. Ezt példázza a Kúria 291. sz. ügye, melyben a központi kérdés az volt, hogy egy házasság felbontását követően létesített élettársi kapcsolat esetében megállapítható-e újra a vagyoni együttélés és a közös élettársakra vonatkozó szabályok alkalmazása. A Kúria kimondta, hogy nem tekinthető a korábbi házasság folytatásának a felbontást követő, újonnan létesülő élettársi kapcsolat. Ehhez igazodnak a vagyoni jogkövetkezmények is, így az életközösség megszakadtától az önálló élettársi kapcsolat szabályai az irányadóak
Lakáshasználat élettársi kapcsolat megszűnésekor
A lakáshasználat kérdését illetően megállapítható, hogy az élettársi együttélés alatt használt lakás nem válik automatikusan közös tulajdonná, még akkor sem, ha a felek hosszabb ideje együtt élnek. Ebben az esetben a lakáshasználat jogcíme (így például a tulajdonosi pozíció vagy a bérleti jogviszony) válik irányadóvá. A leggyakoribb eset, hogy a lakást az életközösség fennállta alatt is, az egyik élettárs kizárólagos jogcímén lakják. Lakásbérlet esetén a bérbeadó és bérlő élettársa között aligha áll fent bármilyen szerződési szándék is. Ez viszont azt is jelenti, hogy az életközösség megszüntével az egyik fél jogcím nélkülivé válik a lakást illetően. Ilyen estben (szemben a házassági kapcsolattal) nem illeti meg automatikusan használati jog, viszont van lehetősége a feleknek ezt rendezni, közös megállapodás keretében, vagy bírói méltányosság alapján. A bíróság ebben az esetben mérlegeli a kapcsolat időtartamát (minimum 1 évnyi életközösség), kiskorú gyermek érintettségét, lakhatási alternatívák hiányát és az anyagi hozzájárulás mértékét a lakás fenntartásához illetve bővítéséhez.
A lakáshasználat és vagyonmegosztás kapcsolata
Kiemelendő, hogy a lakáshasználat rendezése és a vagyonmegosztás nem azonos jogintézmények, de szorosan összefüggnek. A vagyoni hozzájárulás a lakáshoz (pl. felújítás, költségek viselése) alapot adhat a vagyonmegosztásra, de nem biztosít lakáshasználati jogot önmagában. Az élettársi vagyonszaporulat megosztása iránti igényt a lakáshasználatra vonatkozó igények elbírálása előtt szükséges elbírálni, mivel a lakáshasználat szabályozásának feltétele a kizárólagos vagy közös jogcím megléte. Így a vagyonszaporulat megosztása előkérdése lesz a lakáshasználat rendezésének.
Tudatos vagyonrendezés élettársi kapcsolatban
A fent említett vitás helyzeteket persze van mód elkerülni, kellő előrelátással. A Ptk. általános emberképe a római jogi gyökerekig visszanyúlik. Ezen megközelítés a „jó családfőtől” elsősorban gondosságot követel („bonus pater familias diligentiam adhibere debet”). Ez a gondolat öröklődik tovább a mai magyar magánjog rendszerébe is, melynek generálklauzulája a személyek gondos és tudatos eljárására alapoz.
Az imént említett elvet jeleníti meg a törvény akkor is, mikor a 6:515. § szerinti vagyonjogi szerződés megkötésének lehetőségét biztosítja az élettársi kapcsolatok esetére is.
Sokkal jobb, ha az ember tudatos és elővigyázatos, erre nyújt lehetőséget a vagyonjogi szerződés az élettársi kapcsolatokban. Az élettársi együttélés, bármennyire bensőséges és bizalmi viszonyon alapul is, nem mentes a későbbi jogviták kockázatától, különösen akkor, ha a felek hosszabb időn át közösen gazdálkodnak, közösen élnek egy ingatlanban, vagy közösen vállalnak gyermekeket. Mivel az élettársi kapcsolatban a felek nem részesülnek a házastársakat megillető törvényi védelemben, az anyagi biztonságuk nagyobb részben a saját előrelátásukon múlik. Ezt a célt szolgálja az élettársi vagyonjogi szerződés, amely proaktív eszköz arra, hogy a felek már az együttélés kezdetén rendezzék vagyoni viszonyaikat és ne akkor kelljen erről dönteni, amikor a kapcsolat már válságba került vagy megszűnt.
A Polgári Törvénykönyv 6:515. §-a kifejezetten lehetőséget ad arra, hogy az élettársak szerződésben rögzítsék, miként kívánják megosztani az együttélés alatt szerzett vagyont. A felek szabadon meghatározhatják, hogy milyen vagyoni rendszert alkalmazzanak: fenntarthatják a különvagyon elvét, létrehozhatnak egy sajátos közös vagyont, vagy akár a házastársi vagyonközösség mintájára is berendezhetik kapcsolati struktúrájukat. A vagyonjogi szerződés formai követelménye szigorú: csak akkor érvényes, ha közokiratba foglalják (pl. közjegyző előtt), vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratban rögzítik. Az így megkötött szerződés kérhető a nyilvános nyilvántartásba vételre, ami még tovább növeli annak bizonyító erejét.
A vagyonjogi szerződés mint kiszámíthatóság forrása
A tudatos jogi előrelátás különösen azért fontos, mert az élettársi kapcsolat sajátossága, hogy a megszűnésekor fennálló vagyoni vitákban a bíróság csak utólag próbálja rekonstruálni a közös gazdálkodást, a hozzájárulás mértékét és a közös vagyonná válás szándékát. Ez nemcsak jogilag nehézkes, hanem emberileg is megterhelő folyamat. A vagyonjogi szerződés ezzel szemben világos és kiszámítható keretet nyújt: a felek előre megállapodhatnak abban is, hogy például milyen arányban oszlik meg egy ingatlan értéke, ki jogosult használni a közösen lakott lakást a kapcsolat megszűnése után, vagy mi történik, ha egyikük jelentős vagyoni ráfordítással bővíti a másik tulajdonában álló ingatlant.
Különösen hasznos lehet a szerződés azokban az esetekben, ahol az egyik fél anyagi hozzájárulása nem látványos, de tartós és lényeges: például ha valaki a háztartást vezeti, gyermekeket nevel, miközben a másik fél a jövedelmét a közös vagyoni célokra fordítja. Ezen a téren a vagyonjogi szerződés kiegyenlítheti az egyébként láthatatlan munkát végző fél pozícióját is.
Összegzés
A proaktív szerződéskötés tehát nem a bizalmatlanság jele, hanem a felek felelős gondolkodásának bizonyítéka. Jogilag kiszámítható, emberileg pedig felszabadító lehet, ha egy kapcsolat kezdetén a felek tudatosan, nyíltan és írásban rendezik, hogy miként kívánják kezelni az együttélés alatt keletkező vagyontárgyakat. Ez a fajta tudatosság nemcsak pereskedést előzhet meg, hanem hozzájárulhat a kapcsolat stabilitásához is, hiszen kevesebb a bizonytalanság, nagyobb a bizalom.
