Napjainkban gyakori jelenség, hogy a szülők számos fényképet és videót osztanak meg gyermekükről a különböző közösségi média felületeken. Ezt a jelenséget a modern köznyelv ’sharenting’ névvel illeti. Cikkünkben a sharenting jogi kérdéseivel foglalkozunk: sérti-e a gyermek személyiségi jogait a szülők általi tartalommegosztás? Milyen jogokat érvényesíthet a gyermek szülei ellen?
A GDPR vagyis az EU általános adatvédelmi rendelete 2018. május 25-ét követő kötelező alkalmazása óta izgalomban tartja az érintett cégeket és szervezeteket. Nem is csoda, az elsőre nehezen átlátható szabályozás és a bírsággal való fenyegetés elrettentően hathat, különösen a startuperek számára. Az ő esetükben a szűkös források melletti gyors növekedésre koncentrálva különösen nehéz még az adatvédelmi szabályok betartására is figyelni.
Ugyanakkor a startupok előnyben is vannak, hisz míg más vállalatoknak már évek óta meglévő, rutinná vált gyakorlatukat kell az előírásokhoz igazítaniuk, ők tiszta lappal indulnak adatkezelési gyakorlatuk kialakításában.
Korábbi adatvédelmi tárgyú írásaink nyomán (lásd: munkahelyi kamerák; adattárak; Info tv. harmonizációja) az alábbiakban a kezdő vállalkozások számára leginkább releváns szempontokat foglaltuk össze.
A munkavállaló magánszférához való alapjogának a munkahelyén is érvényesülnie kell. Ha a munkáltató kamerarendszerrel vagy egyéb módon akarja munkavállalóit figyelemmel kísérni a munkavégzés közben, alapvetően előre köteles az alkalmazottakat tájékoztatni a jövőbeni megfigyeléssel kapcsolatban. Ezen felül
Az esküvő a házaspár közös életének egyik legmeghatározóbb pillanata. Természetes, hogy ezt az alkalmat szeretnék megőrizni, amire a legpraktikusabb megoldás, ha egy profi fotóst kérnek fel az életre szóló pillanatok megörökítésére. Felmerül ugyanakkor a kérdés, hogy kinek a tulajdonába kerül az elkészült fotósorozat? Az újdonsült házaspár szerez tulajdont, mint megrendelő vagy az elkészítő fotós lesz a képek „ura”? Alábbi cikkünkben a házassági fotók szerzői jogi kérdéseire keressük a választ.
.
Az embert, mint jogalanyt megillető bizonyos jogok a halál után is megilletik. Ilyen például a személyes- és különösen az egészségügyi adatok védelme is.
Az európai Általános Adatvédelmi Rendelet (GDPR) vitathatatlanul a legátfogóbb adatvédelmi rendelet a világon. A vállalatok eredményességük érdekében az adatkezelést is üzleti szempontok szerint folytatták és nem vagy minimálisan foglalkoztak az üzleti érdekeiken felül (pl üzletit titkok) a magánszemélyek vagy akár jogi személyek adatbiztonságával és adatait illető jogaival ( pl adatminimalizálás, megfelelő tájékoztatás). A GDPR megjelenésével a vállalatoknak sokkal körültekintőbben kell eljárniuk ezen területeken.
Elmúltak már azok az idők, amikor az ember vagyona egy autóból, lakásból és pár fekete-fehér fényképből állt. Az információ technológia fejlődésével párhuzamosan a jog világának is újszerű kihívásokkal kell szembenéznie. Megközelítőleg négy milliárd embernek van internet hozzáférése szerte a világon, amely a széleskörű „szórakozási lehetőségek” mellett jogok és kötelezettségek keletkezésével is járhat.
Nick Szabó 20 évvel ezelőtt álmodta meg a Smart Contract gondolatát, abból a célból, hogy a papíralapú, költséges, olykor korrupt szerződéseket helyettesítse a megszeghetetlen szoftverekkel. Ahogy azt már a korábbi témában írt cikkünkben kifejtettük az intelligens szerződések bizonyos feltételek bekövetkezése esetén önállóan végrehajtódnak, illetve adott esetben képesek a valós eseményekre reagálni és azok alapján meghozni a döntéseket. Tehát a felek kötve vannak egy világos, egyértelmű, átlátható és önálló módon végrehajtható szerződéshez.
Az elmúlt hónapok legaktuálisabb témájának számító általános adatvédelemmel kapcsolatos jogi szabályozásban újabb fontos mérföldkőhöz érkeztünk. Az Országgyűlés 2018. július 17-i rendkívüli ülésén elfogadta a 2011. évi CXII. törvény (az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról; a továbbiakban: „Infotv.”) módosításáról szóló törvényjavaslatot,
Az Európai Parlament és Tanács 2002/58/EK Irányelve (ePrivacy irányelv) jóval a GDPR-t megelőzően szabályozott bizonyos kérdéseket a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről. Ezen szabályok a GDPR rendelettel szemben, nem közvetlenül alkalmazandóak, hanem az irányelv természetéből adódóan, az egyes tagállamok kötelezettsége volt a nemzeti jogszabályokba való átültetése.
