Pár napja, 2018. december 12. napján a Parlament elfogadta a 2018. december 07. napján a törvényalkotási bizottság elé tárt a munkaerő szervezéssel és a munkaerő –kölcsönzés minimális kölcsönzési díjával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló javaslatot.
A törvényjavaslat a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) három nagyobb témakörét érinti 2019. január 01-jei hatálybalépéssel.
A munkavállalót a munkáltató felé fennálló kötelezettségei általánosságban csak a munkaviszony fennállása alatt terhelik, azonban bizonyos megkötések a munkaviszony megszüntetése után is vonatkoznak a munkavállalóra. Ilyenek például a munkáltatónál töltött idő alatt a munkavállaló tudomására jutott üzleti, gazdasági titkok bizalmasan kezelése. De sok esetben az igazán fontos tudással, kapcsolatokkal rendelkező munkavállalók bizonyos ideig hasonló üzleti területen való elhelyezkedéstől tartózkodni kötelesek, amelyet versenytilalomként nevezünk.
2018. július 1. napjától jelentősen módosultak a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény („Ctv.”) szabályai. A könnyebb átláthatóság kedvéért a legfontosabb változásokat foglaljuk össze.
A 2018-as év számos változást hozott Magyarországon az ingatlanjog területén. A hazai jogszabályok módosítását több szempont is motiválta, ezek közül jelentősek a jogalkotó által kitűzött társadalmi célok elérése érdekében tett lépések (pl. az állami elővásárlási jog), az ingatlanügyletek biztonságának növelése, valamint a területi közigazgatás átalakítása a gyorsabb és hatékonyabb ügyintézés érdekében.
Az európai Általános Adatvédelmi Rendelet (GDPR) vitathatatlanul a legátfogóbb adatvédelmi rendelet a világon. A vállalatok eredményességük érdekében az adatkezelést is üzleti szempontok szerint folytatták és nem vagy minimálisan foglalkoztak az üzleti érdekeiken felül (pl üzletit titkok) a magánszemélyek vagy akár jogi személyek adatbiztonságával és adatait illető jogaival ( pl adatminimalizálás, megfelelő tájékoztatás). A GDPR megjelenésével a vállalatoknak sokkal körültekintőbben kell eljárniuk ezen területeken.
A 2018. márciusában világszerte a legtöbbet eladott konzolos játék a Wii Sports volt, több mint 82 millió értékesítéssel. 2017. decemberében 1240 millió amerikai dollár értékben vásároltak videó játékokat az emberek, csak az Amerikai Egyesült Államokban. Számos ezekhez hasonló, megdöbbentően magas számadatokkal bíró statisztikát lehetne hozni a játékszoftverek kereskedelméről illetve használatuk gyakoriságáról.
Belegondolunk-e azonban abba, hogy az általunk fogyasztóként megvásárolt játékszoftverek esetében milyen jogaink vannak akkor, ha a játék nem éppen úgy működik, ahogy elvárható volna?
Elmúltak már azok az idők, amikor az ember vagyona egy autóból, lakásból és pár fekete-fehér fényképből állt. Az információ technológia fejlődésével párhuzamosan a jog világának is újszerű kihívásokkal kell szembenéznie. Megközelítőleg négy milliárd embernek van internet hozzáférése szerte a világon, amely a széleskörű „szórakozási lehetőségek” mellett jogok és kötelezettségek keletkezésével is járhat.
Nick Szabó 20 évvel ezelőtt álmodta meg a Smart Contract gondolatát, abból a célból, hogy a papíralapú, költséges, olykor korrupt szerződéseket helyettesítse a megszeghetetlen szoftverekkel. Ahogy azt már a korábbi témában írt cikkünkben kifejtettük az intelligens szerződések bizonyos feltételek bekövetkezése esetén önállóan végrehajtódnak, illetve adott esetben képesek a valós eseményekre reagálni és azok alapján meghozni a döntéseket. Tehát a felek kötve vannak egy világos, egyértelmű, átlátható és önálló módon végrehajtható szerződéshez.
Az elmúlt hónapok legaktuálisabb témájának számító általános adatvédelemmel kapcsolatos jogi szabályozásban újabb fontos mérföldkőhöz érkeztünk. Az Országgyűlés 2018. július 17-i rendkívüli ülésén elfogadta a 2011. évi CXII. törvény (az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról; a továbbiakban: „Infotv.”) módosításáról szóló törvényjavaslatot,
Az Európai Parlament és Tanács 2002/58/EK Irányelve (ePrivacy irányelv) jóval a GDPR-t megelőzően szabályozott bizonyos kérdéseket a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről. Ezen szabályok a GDPR rendelettel szemben, nem közvetlenül alkalmazandóak, hanem az irányelv természetéből adódóan, az egyes tagállamok kötelezettsége volt a nemzeti jogszabályokba való átültetése.
